DVTK: eldőlt az edző sorsa, nagy változások lesznek a keretben

Az előző fordulóban eldőlt, hogy a Vasas mellett a Kecskemét jut fel az NB I-be, vagyis a DVTK a következő idényben is a másodosztályban fog szerepelni. Dr. Magyar Mátyás elmondta, komoly változások lehetnek a Diósgyőr keretében, valamint az is kiderült, hogy Dragan Vukmir lesz a vezetőedző az új szezonban is.

 

A DVTK a következő közleményt küldte az nb2.hu-nak:

 

"A cél, a költségvetés és a vezetőedző személye nem változik Diósgyőrben, minden más igen: jelentősen átalakul a keret, új csapat épül, mindenki teljesítmény alapú szerződést kap, és a szakmai stábba is érkeznek új szakemberek. Dr. Magyar Mátyás, a DVTK többségi tulajdonosa értékelte a hétvégén lezáruló bajnokságot, és felvázolta a jövőre vonatkozó elképzeléseket.

 

A MÚLT

– Legutóbb az NB I/B 2002/2003 évi kiírásának végén történt meg, hogy nem jutott fel a DVTK, azóta szinte végig az élvonalban szerepelt, egyszer pedig a kiesést követően egyből bajnokként tért vissza. Talán nem meglepő a rossz lelátói hangulat.

 

– Teljesen megértem a szurkolók elkeseredettségét, és a kritikák legnagyobb részével én is egyetértek. A stílussal néha tudok vitatkozni, de a felháborodásuk összességében teljesen jogos.

 

– Megfordult egyáltalán a fejedben tavaly nyáron, hogy nem sikerül a feljutás?

 

– Részünkről megvolt a teljes elhatározás, azonnal vissza szerettünk volna jutni az élvonalba, és ennek rendeltünk alá mindent, illetve ennek megfelelően határoztuk meg a költségvetést, és állítottuk össze a játékoskeretet.  Ugyanakkor gondolkodó emberként tisztában voltunk azzal a lehetőséggel, hogy nem sikerül, de bíztunk magunkban. A labdarúgás egy rendkívül összetett sportág, rengeteg összetevő befolyásolja az eredményt, amiből, ha csak egy nem jön, akkor elmaradhat a siker. Nem létezik a „biztos feljutás” receptje. Amennyiben lenne, akkor az FTC nem harmadik, a Vasas pedig nem negyedik kísérletre tért volna vissza az élvonalba, pedig egyik esetben sem lehet forráshiányra fogni a kudarcokat.

 

– Mikor láttad először a baj jeleit?

 

– Tulajdonképpen már a legelejétől, mert hiányoltam azt a játékképet és azt a karaktert a csapatból, ami a mezőny elejére vezetett volna minket. Szolnokon sem az első vereség miatt mentem be az öltözőbe, hanem azért, mert nem láttam a mindent elsöprő akaratot. Az ősz második felében már jöttek az eredmények, sorra nyerte a csapat a mérkőzéseket, ám akkor sem mutatott meggyőző játékot. Valljuk be, többször szerencsénk volt, pedig ekkoriban jobban nézett ki a csapat, mint a tavasszal. Az idény elején munka alapú csapatról beszéltem. Lehet rosszul játszani, néha-néha belefér egy rosszabb eredmény, de akkor is látni kell, hogy legalább megpróbálták. A feljutás elmaradása mellett a legnagyobb szomorúságot az okozta, hogy nagyon sokszor azt láttam, a másik csapat sokkal jobban akarta a sikert, és ennyivel meg tudott szorongatni minket. Ráadásul két legfőbb riválisunk a hajrában komoly sportteljesítményt nyújtott, amiért jár nekik az elismerés, megérdemelten jutottak fel, gratulálok nekik! A KTE a legutóbbi 13 mérkőzésen veretlen maradt, 10 győzelem mellett csak három döntetlent játszottak, a Vasas pedig november óta veretlen, mindössze 4 döntetlen mellett 19 győzelmet arattak. Nem ilyen szempontból csalódás a harmadik hely, mert előfordul, hogy jobb az ellenfél. De nem láttam, hogy a mi játékosaink mindent megtettek volna a siker érdekében, a hozzáállásunkkal az esélyét sem teremtettük meg annak, hogy a riválisainknál jobb eredményt érjünk el. A tabellára nézve azt is mondhatnánk, hogy éppen csak lecsúsztunk a feljutásról, majdnem sikert arattunk, de az összes mérkőzést látva mégis az a véleményem, hogy a valóságban ennél sokkal távolabb voltunk a céljainktól.

 

– Mit kellett volna másként csinálni?

 

– Az idény elején egy erősnek nevezhető keretet állítottunk össze, ebből kellett a vezetőedzőnek a lehető legjobb csapatot pályára küldeni. Kondás Elemér koncepciója alapvetően arról szólt, hogy óvakodott attól, hogy hétközben túleddze a csapatot, amelyik így hétvégén frissen lépett pályára. Ez az elképzelés kis híján célt ért, mert ha hárommal több győzelmet arat a csapat, akkor feljutunk. Nincs szándékomban ezért bántani Elemért, a szakmai tudását sem vonom kétségbe, mert elképzelhető, hogy tavaly ezzel a koncepcióval feljutott volna a DVTK, és lehet, hogy jövőre is. Lehet. Az viszont tény, hogy idén nem sikerült. És az is tény, hogy erőnlét híján a játékosok nem tudják végrehajtani a taktikai utasításokat.

 

– Megbántad-e az edzőváltást?

 

– Legfeljebb azt, hogy nem korábban történt, mert tavasszal hirtelen és nagyon meredeken zuhanni kezdett a csapat teljesítménye. Ugyanakkor egyetértek azzal a kijelentéssel is, hogy nem szerencsés időpontban váltottunk vezetőedzőt. Ettől függetlenül szükséges volt, és véleményem szerint a váltás nélkül sem értünk volna el jobb végeredményt.

 

– Az edzőváltás mellett sok kritikát kapott a DVTK azért is, mert a közvetlen vetélytárstól igazolta Belényesi Csabát, illetve már a télen megszerezte Lukács Dániel játékjogát, aki nyáron csatlakozik a kerethez.

 

– Elfogadom, hogy sokakban visszatetszést keltett, amikor a KTE kulcsjátékosait leigazoltuk, ám amennyiben a DVTK számára fontos egy labdarúgó vagy egy edző, akkor olyan szerződést kötünk vele, ami lehetetlenné teszi az értékeink elvesztegetését. Ha pedig a szerződéskötéskor nem fontos egy labdarúgó, akkor utólag se legyen az, amikor egy másik klub ajánlatot tesz neki!

 

– Ki a felelős a feljutás elmaradásáért? 

 

– Elsősorban a szakmai vezetés és a játékosok felelősségét kell kiemelni, erről beszéltünk eddig is. Sokan támadják Sántha Gergelyt, de Diósgyőrben a klubvezetés nem szól bele a szakmai munkába. A klubvezetés feladata a megfelelő háttér megteremtése, azt pedig senki nem állíthatja, hogy forráshiány, eszközhiány, a szervezettség hiánya vezetett volna a siker elmaradásához.

 

– Milyen következményei lesznek ennek?

 

– Amikor a DVTK tulajdonosa lettem, akkor is elmondtam, én mindenkit a munkája alapján ítélek meg, és ez azóta sem változott. Ezért nem kezdtem tisztogatásba a megérkezésemet követően, hanem figyeltem mindenki teljesítményét, és ez alapján vontam le a konzekvenciákat. Közismert, hogy megváltunk Kondás Elemér vezetőedzőtől, illetve elfogadtuk Benczés Miklós sportigazgató lemondását. 

Ami a játékosokat illeti, hivatásos sportolókról beszélünk, akik a labdarúgásból élnek. Ehhez képest az edzéshez, a mérkőzésekhez való hozzáállásuk nem volt professzionális. Aki az idény előtt elfogadta az ajánlatunkat, az pontosan tudta, milyen célért küzd a DVTK, milyen a közeg, mekkora szurkolói nyomás alatt kell teljesíteni. Tisztelet a kivételnek, mert ilyenek is vannak, őket nagy örömmel látjuk a megújuló DVTK-ban is, a többiek viszont kereshetnek új klubot.

 

– Szemmel láthatóan sok más egyéb feladatod mellett egyre aktívabb szerepet játszol a DVTK életében, mi ennek az oka?

 

– Lehet, hogy kívülről így látszik, de mostanában sem foglalkozom többet a DVTK-val, mint korábban. Azért tűnhet mégis így, mert ha azt látom, hogy látványosan nem jó irányban mennek a dolgok, akkor tulajdonosként közbe kell avatkoznom, mert sok esetben ez az utolsó lehetőség. Az eredmény azt mutatja, ezúttal ez sem volt elég. Bízom benne, a következő bajnokságban úgy alakulnak a dolgok, hogy végig a háttérben dolgozhatok a DVTK sikeréért, és nem kell menet közben közbeavatkozni. 

 

A jövő

 

– A múlt boncolgatása után ezzel át is térhetünk az előttünk álló időszakra! A játékoskeretben „hatalmas” változásokat ígértél a feljutás elmaradása esetén. Sajnos aktuálissá vált a kérdés, mit jelent ez?

 

– Teljesen más alapokra helyezzük a keret kialakítását, és teljesítmény alapra helyezzük a javadalmazást is. A jelenlegi keretet jelentősen átalakítjuk, a maradó játékosokkal is újratárgyalva a jelenlegi szerződésüket. Olyan módon kívánjuk ösztönözni a siker elérését, hogy alacsonyabb alapbért ajánlunk, viszont nagyobb összegű prémium jár az eredmény eléréséért. És az eredmény alatt hangsúlyozottan nem a meccsek megnyerését, hanem az év végi célok elérését értem. Az ehhez szükséges feltételeket pedig továbbra is maximálisan a játékosok rendelkezésére bocsátjuk. 

Nem árulunk zsákbamacskát: a megfelelő játéktudás mellett olyan labdarúgókat keresünk, akik hisznek magukban, hisznek az elvégzett munkában, és a siker érdekében hajlandóak napról napra elhagyni a komfortzónájukat. Aki erre nem képes, az ne jöjjön ide!

 

– Ez a nadrágszíj meghúzását is jelenti, azaz csökken a költségvetés?

 

– Dehogy, a költségvetés alapvetően változatlan marad. Őszintén bízom benne, és remélem, hogy az összesített bérköltség sem változik, mert az azt jelenti, hogy elértük a kitűzött célunkat, visszatérünk az élvonalba, és ki tudjuk fizetni az ezért járó prémiumot is.

 

– Marad-e Dragan Vukmir a következő idényben is vezetőedző? 

 

– Igen, hosszabb távon is vele képzeljük el a közös munkát. Ő az az edző, aki taktikailag és erőnlétileg is fel tudja építeni az új, sikeres csapatot. 

 

– És az edzői stáb?

 

– Rájuk is ugyanaz igaz, mint a játékoskeretre, ott is jelentős változások lesznek.

 

– Benczés Miklós távozását követően üres a sportigazgatói pozíció, sportszakmai ügyekben kire tudsz támaszkodni döntéshozatalkor?

 

– Miklós távozásával megszűnik a klasszikus sportigazgatói pozíció, struktúraváltást tervezünk ezen a területen is. Dr. Bajúsz Endre veszi át a szakmai munka irányítását a szakmai csapat vezetőjeként. Endrét egykori élvonalbeli labdarúgóként ismerhetik a szurkolók, aki a jogi diploma megszerzését és visszavonulását követően a HLSZ-nél és az MLSZ-nél (Hivatásos Labdarúgók Szövetsége, Magyar Labdarúgó Szövetség – a szerk.) is szerzett sportvezetői tapasztalatokat. Az Emberi Erőforrások Minisztériumából érkezve már korábban is a DVTK-t működtető cég alkalmazottjaként dolgozott más pozícióban, így a közeg ismerős lesz számára.

 

– Kimondhatjuk, hogy a tavalyi évhez hasonlóan ismét építkezéssel kezdődik a nyár?

 

– Ha létezik egyáltalán pozitívuma a feljutás elmaradásának, akkor az az, hogy teljesen az alapoktól építjük újjá a csapatot. Bízom benne, hogy kialakul egy mag, amelyik egy olyan játékkép letéteményese, amiért érdemes kimenni a stadionba. Az pedig minimum, hogy akaratban senki nem nőhet fölénk.  Tisztában vagyok azzal, hogy a következő idény még nehezebb lesz, mert fentről érkezik az MTK és a Gyirmót, várhatóan erősít az ETO, szerintem harcba száll a Nyíregyháza, a Haladás idén is mutatott szép periódusokat, a pécsiekkel mindig számolni kell, és rendre feltűnik egy meglepetés csapat is. A feladat nehézségét az idő hiánya csak növeli, mert bármilyen építkezés mindig időt igényel, az pedig nekünk nincs, az előttünk álló idény végén fel kell jutni az élvonalba.

 

Korábban már jeleztük, hogy a Diósgyőr egyik játékosa visszavonul.